Testvértelepüléseink
Cserháthaláp
Cserháthaláp 360 lakosú kistelepülés, a szlovák határtérségben. A települési Művelődési házat 2007-ben Európai Uniós pályázati pénzből újítottuk fel, itt kap helyet a Polgármesteri Hivatal, az e-magyarország pont és a könyvtár is. Civilszervezeteink a Polgárőr Egyesület, a Cserháthaláp Község Óvodájáért Alapítvány, a cserháthalápi nyugdíjas klub valamint a 2002 óta működő az önkéntesekből álló hagyományőrző vegyes-csoportunk.
2005.09.11-én hivatalosan aláírtuk az első testvér-települési megállapodást a szlovákiai (Felvidéki) Dolinka-
Inám
településsel. Ez mellett szintén legalább fél évtizedes a kapcsolat további "palócok lakta" településekkel, határon innen és túl. 2011-ben a cseh
Vlachová
Lhota településsel kötöttünk együttműködést. 2012-ben egy újabb ország, Románia, többségében magyarlakta Érolaszi településével, majd 2014-ben Bácskossuthfalvával kötöttünk megállapodást.
Vlachová Lhota (CZ)
Vlachová Lhota mintegy 250 fős lakosú település a szlovák-cseh határ mentén. A határ menti települést az elöregedés jellemzi. Ennek ellenére élénk a közösségi élet, az önkormányzat a településen működő Tűzoltó Egyesülettel évről-évre szervez kulturális programokat. A település éveken át tiszta víz hiánnyal küszködött, a 2000-es évben sikeresen befejeződött a vízvezeték-hálózat kiépítése így már minden háznál elérhetővé vált a vezetékes víz. A község tervezi sportpálya kialakítását is a közeljövőben. Az önkormányzat ellátja a szociális, egészségügyi, oktatási feladatok szervezését, szolgáltatását is, részt vesz a helyi turizmus és a közösségi programok szervezésében, koordinálásában. Cserháthaláppal és Inám községgel 2011-ben kötött testvér-települési megállapodást. A település az elmúlt évek során bekapcsolódott Európai Uniós együttműködési projektek lebonyolításába, így kapcsolatba került olasz, német, román illetve lengyel önkormányzatokkal is
Érolaszi (RO)
Érolaszi, vagy Váradolaszi, (románul Olosig) falu Romániában, Bihar megyében. Az érmelléki hegyek egyik fennsíkján, a Nagyvárad-Szilágysomlyó-i vasútvonal közelében fekvő település. Közigazgatásilag a tőle 5 km-re fekvő Székelyhídhoz tartozik. A magyar-román határhoz közeli település mindmáig megőrizte a magyar túlsúlyát, a mintegy 550 fős lakosság közel 90 %-a magyar anyanyelvű. A kistelepülés évek óta keresi a határon túli, nemzetközi kapcsolat felvételi lehetőségeket, így örömmel fogadták Cserháthaláp megkeresését testvér-települési kapcsolatok létesítésére. A két település 2012-ben kötött testvér-települési megállapodást. A testvér-települési kapcsolatoknak is köszönhetően helyi civil egyesület jött létre 2013-ban, amely célul tűzte ki a település hagyományainak őrzését, értékeinek ápolását. Az Egyesület a településközpont önkormányzatának támogatásával, azzal együttműködésben fejti ki tevékenységét.
Inám (SK)
Inám (szlovákul Dolinka) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban található lakossága ma is 96%-ban magyar nemzetiségű. Kisebbségben élő polgárai őrzik hagyományaikat, a településen rendkívül élénk az önkéntes mozgalom, a civil élet, hiszen 5 önálló szervezettel büszkélkedhet (sportklub, tűzoltók és nyugdíjasok szervezete, Polgári Társulás, CSEMADOK alapszervezet). A településen könyvtár, teleház, kultúrház működik a magyar nyelvű iskola és óvoda mellett. A település Cserháthaláp mellett Vlachova Lhota és Érolaszi községgel is testvér-települési megállapodást kötött az elmúlt években.
2005-től testvér-települése Cserháthalápnak, amelynek 10. évfordulóját ebben az évben ünneplik a községek. Legjelentősebb rendezvénye a természeti értékeihez és elhelyezkedéséhez igazodva, a Mézfesztivál, amely rendezvény célja a méz és a méhészet népszerűsítése.
Bácskossuthfalva (SRB)
Bácskossuthfalva (másként Kossuthfalva, korábban Ómoravica, szerbül Стара Моравица (Stara Moravica) helység Bácskában, Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bácskai körzetben, Topolya községben. Jórészt magyarok lakta település. Az Ady Endre művelődési központ keretén belül működik a Cimborák néptánccsoport 2004 óta, 30-40 fős létszámmal. Az alig hatezer lakosú falu Észak-Bácska egyik "legmagyarabb" települése. Az utóbbi néhány év eseményei azonban némileg megváltoztatták a lakosság nemzetiségi összetételét, ugyanis mintegy 300 szerb nemzetiségű települt a faluba, azzal a szándékkal, hogy itt alakítsa ki új otthonát. Jelenleg Karcag, Mélykút és Jászkísér a testvér-települése a községnek. A Palócföldön található Cserháthaláp a térség egyik legjelentősebb íróján, Mikszáth Kálmánon keresztül is kapcsolódik a településhez, ugyanis Bácskossuthfalván játszódtak az író Noszthy fiú esete Tóth Marival c. regényének ötletet adó események.
Kórógy
(CRO)
Kórógy (horvátul Korođ) magyar falu Kelet-Szlavóniában, a horvát-szerb határon. Közigazgatásilag Szlavóntardhoz (horvátul: Tordinci) tartozik. Az első írásos emlékek 1290-ben említik a települést, amely a török kiűzetése után épült újjá. A délszláv háború rendkívüli súlyosan érintette a települést. Kórógyot 1991.06.19-én kezdték aknavetőkkel is lőni a szerbek. A lakosság kézifegyverekkel védekezett. Szeptember 29-én telibe találták a falu templomát is, ezt követően az utolsó védők is elhagyták Kórógyot. Bár az Erdődi egyezményt 1995-ben aláírták, Kórógy magyarjai csak 1998-ban kezdhették meg a hazatérést a rommá tett házaikba. Mára már helyreállították a károkat, felújították, vagy újra építették a házakat állami segítséggel. Ám a mintegy 800 kórógyi magyarnak már csak alig több mint a fele költözött vissza. A szépen újjáépített házak jelentős része üresen áll. A templomot magyar állami segítséggel építették újjá.
Spytkowice (PL)
Dél-Lengyelországban
található város, melyben 4484-en laknak. A Malopolska, azaz Kis-Lengyelország
tartományba fekszik. Az első írásos emlékek 1234-ből erednek. A vidékre az
agrár és erdőgazdálkodás volt jellemző, de a ,,Lengyel út" meghatározó
kereskedelmi útvonal és a településen keresztül vezetett, összekötve Krakkót a
Magyar Királysággal, azon belül is Árva Vármegyével. A só mellett rézzel és
ólommal kereskedtek főként. Ez az útvonal nem csak gazdasági, de diplomáciai
összeköttetést is jelentett a két ország között. 1241-ben Magyarországhoz
hasonlóan itt is nagy pusztítást végeztek a betörő tatárok. Napjainkban a
mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás mellet főleg az idegenforgalom a város fő
profilja. A településen aktív közösségi élet van, amelyben nagy szerepet
játszik a hagyományőrző és ifjúsági programokat szervező Spidkovice nonprofit
kulturális szervezet.
Concello da Estrada (ESP)
1836-ban La Estrada csak egy szerény falucska volt, melyet fél tucat ház alkotott, egy kereszteződés mentén, amelyen keresztül a zarándokok Portugáliából és Terra de Montes-ból, valamint Cuntis és Caldas fürdőit keresték. Idővel ez a kis falu egyre fontosabbá vált a benne végzett gazdasági és kereskedelmi tranzakciók miatt, ekkor megváltoztatta a nevét, és Estrada néven vált ismertté, mint az út vagy út szinonimája.
Kemence (HUN)
Kemence községgel 2020. augusztus 20-án kötöttünk testvértelepülési megállapodást.
A Börzsöny hegység egyik legszebb helyén fekvő kis falu Kemence. A települést festői környezet veszi körül. Az egész falu a Börzsöny oldalába simul, melyet a faluról elnevezett patak szel ketté, ami az Ipolyba torkollik.
A régészeti kutatások tanúsága szerint a terület már az őskorban lakott volt. A honfoglalást követően a területet a Hunt-Pázmány nemzetség kapta szolgálataiért.
A település nevét először egy 1156-os dézsmajegyzékben említik, mint esztergomi érsekség birtokát.
A mohácsi vész után a terület, átmeneti békés időszakoktól eltekintve, hadszíntérré válik. Ekkorra Kemence csaknem teljesen elnéptelenedik.
A török kiűzését követően a településre visszatér az élet, gyors népességnövekedés és gazdasági fellendülés kíséri. A község 1751 és 1793 között a Honti megyegyűlések színhelye volt, s ez a falu felvirágzásához vezetett. Az egyemeletes barokk megyeházát 1751-ben építtette fel Esterházy Imre prímás, mint földesúr és Koháry András, mint főispán. A fejlődő település a 18. században éli virágkorát.
A központi szerepet kapott települést 1770 nyarán II. József is felkeresi.
1806-ban a megyeházát tűz pusztítja. Ezt követően megyeszékhelynek Ipolyságot jelölik ki.
A Fő út mentén található barokk klasszicista homlokzata római katolikus templomot 1769-ben építették, de mivel fala bedől, 1810-ben új homlokzatot emeltek eléje. A 18. század végén építették meg az L-alakú római katolikus plébániát.
1984-ben a Fő út mentén egy jellegzetes felvidéki palócházban rendezték be a Tájházat, melyben minden fellelhető, ami a falu hagyományos paraszti háztartására jellemző volt.