Testvértelepüléseink
Cserháthaláp
Cserháthaláp 360 lakosú kistelepülés, a szlovák határtérségben. A települési Művelődési házat 2007-ben Európai Uniós pályázati pénzből újítottuk fel, itt kap helyet a Polgármesteri Hivatal, az e-magyarország pont és a könyvtár is. Civilszervezeteink a Polgárőr Egyesület, a Cserháthaláp Község Óvodájáért Alapítvány, a cserháthalápi nyugdíjas klub valamint a 2002 óta működő az önkéntesekből álló hagyományőrző vegyes-csoportunk.
2005.09.11-én hivatalosan aláírtuk az első testvér-települési megállapodást a szlovákiai (Felvidéki) Dolinka-
Inám
településsel. Ez mellett szintén legalább fél évtizedes a kapcsolat további "palócok lakta" településekkel, határon innen és túl. 2011-ben a cseh
Vlachová
Lhota településsel kötöttünk együttműködést. 2012-ben egy újabb ország, Románia, többségében magyarlakta Érolaszi településével, majd 2014-ben Bácskossuthfalvával kötöttünk megállapodást.
Vlachová Lhota (CZ)
Vlachová Lhota mintegy 250 fős lakosú település a szlovák-cseh határ mentén. A határ menti települést az elöregedés jellemzi. Ennek ellenére élénk a közösségi élet, az önkormányzat a településen működő Tűzoltó Egyesülettel évről-évre szervez kulturális programokat. A település éveken át tiszta víz hiánnyal küszködött, a 2000-es évben sikeresen befejeződött a vízvezeték-hálózat kiépítése így már minden háznál elérhetővé vált a vezetékes víz. A község tervezi sportpálya kialakítását is a közeljövőben. Az önkormányzat ellátja a szociális, egészségügyi, oktatási feladatok szervezését, szolgáltatását is, részt vesz a helyi turizmus és a közösségi programok szervezésében, koordinálásában. Cserháthaláppal és Inám községgel 2011-ben kötött testvér-települési megállapodást. A település az elmúlt évek során bekapcsolódott Európai Uniós együttműködési projektek lebonyolításába, így kapcsolatba került olasz, német, román illetve lengyel önkormányzatokkal is
![](https://7dedd91763.clvaw-cdnwnd.com/f0b8a0701b89b6c6cbf257155e0e21af/200000523-7a0527afca/Lhota.jpg?ph=7dedd91763)
Érolaszi (RO)
Érolaszi, vagy Váradolaszi, (románul Olosig) falu Romániában, Bihar megyében. Az érmelléki hegyek egyik fennsíkján, a Nagyvárad-Szilágysomlyó-i vasútvonal közelében fekvő település. Közigazgatásilag a tőle 5 km-re fekvő Székelyhídhoz tartozik. A magyar-román határhoz közeli település mindmáig megőrizte a magyar túlsúlyát, a mintegy 550 fős lakosság közel 90 %-a magyar anyanyelvű. A kistelepülés évek óta keresi a határon túli, nemzetközi kapcsolat felvételi lehetőségeket, így örömmel fogadták Cserháthaláp megkeresését testvér-települési kapcsolatok létesítésére. A két település 2012-ben kötött testvér-települési megállapodást. A testvér-települési kapcsolatoknak is köszönhetően helyi civil egyesület jött létre 2013-ban, amely célul tűzte ki a település hagyományainak őrzését, értékeinek ápolását. Az Egyesület a településközpont önkormányzatának támogatásával, azzal együttműködésben fejti ki tevékenységét.
![](https://7dedd91763.clvaw-cdnwnd.com/f0b8a0701b89b6c6cbf257155e0e21af/200000522-e56fce668b/rolaszi-7.jpg?ph=7dedd91763)
Inám (SK)
Inám (szlovákul Dolinka) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban található lakossága ma is 96%-ban magyar nemzetiségű. Kisebbségben élő polgárai őrzik hagyományaikat, a településen rendkívül élénk az önkéntes mozgalom, a civil élet, hiszen 5 önálló szervezettel büszkélkedhet (sportklub, tűzoltók és nyugdíjasok szervezete, Polgári Társulás, CSEMADOK alapszervezet). A településen könyvtár, teleház, kultúrház működik a magyar nyelvű iskola és óvoda mellett. A település Cserháthaláp mellett Vlachova Lhota és Érolaszi községgel is testvér-települési megállapodást kötött az elmúlt években.
2005-től testvér-települése Cserháthalápnak, amelynek 10. évfordulóját ebben az évben ünneplik a községek. Legjelentősebb rendezvénye a természeti értékeihez és elhelyezkedéséhez igazodva, a Mézfesztivál, amely rendezvény célja a méz és a méhészet népszerűsítése.
![](https://7dedd91763.clvaw-cdnwnd.com/f0b8a0701b89b6c6cbf257155e0e21af/200000524-54e8e55e2c/in%C3%A1m.jpg?ph=7dedd91763)
Bácskossuthfalva (SRB)
Bácskossuthfalva (másként Kossuthfalva, korábban Ómoravica, szerbül Стара Моравица (Stara Moravica) helység Bácskában, Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bácskai körzetben, Topolya községben. Jórészt magyarok lakta település. Az Ady Endre művelődési központ keretén belül működik a Cimborák néptánccsoport 2004 óta, 30-40 fős létszámmal. Az alig hatezer lakosú falu Észak-Bácska egyik "legmagyarabb" települése. Az utóbbi néhány év eseményei azonban némileg megváltoztatták a lakosság nemzetiségi összetételét, ugyanis mintegy 300 szerb nemzetiségű települt a faluba, azzal a szándékkal, hogy itt alakítsa ki új otthonát. Jelenleg Karcag, Mélykút és Jászkísér a testvér-települése a községnek. A Palócföldön található Cserháthaláp a térség egyik legjelentősebb íróján, Mikszáth Kálmánon keresztül is kapcsolódik a településhez, ugyanis Bácskossuthfalván játszódtak az író Noszthy fiú esete Tóth Marival c. regényének ötletet adó események.
![](https://7dedd91763.clvaw-cdnwnd.com/f0b8a0701b89b6c6cbf257155e0e21af/200000525-c43dac534d/b%C3%A1cskossuthfalva.jpg?ph=7dedd91763)
Kórógy
(CRO)
Kórógy (horvátul Korođ) magyar falu Kelet-Szlavóniában, a horvát-szerb határon. Közigazgatásilag Szlavóntardhoz (horvátul: Tordinci) tartozik. Az első írásos emlékek 1290-ben említik a települést, amely a török kiűzetése után épült újjá. A délszláv háború rendkívüli súlyosan érintette a települést. Kórógyot 1991.06.19-én kezdték aknavetőkkel is lőni a szerbek. A lakosság kézifegyverekkel védekezett. Szeptember 29-én telibe találták a falu templomát is, ezt követően az utolsó védők is elhagyták Kórógyot. Bár az Erdődi egyezményt 1995-ben aláírták, Kórógy magyarjai csak 1998-ban kezdhették meg a hazatérést a rommá tett házaikba. Mára már helyreállították a károkat, felújították, vagy újra építették a házakat állami segítséggel. Ám a mintegy 800 kórógyi magyarnak már csak alig több mint a fele költözött vissza. A szépen újjáépített házak jelentős része üresen áll. A templomot magyar állami segítséggel építették újjá.
![](https://7dedd91763.clvaw-cdnwnd.com/f0b8a0701b89b6c6cbf257155e0e21af/200000526-4258a4353e/k%C3%B3r%C3%B3gy.jpg?ph=7dedd91763)
Spytkowice (PL)
Dél-Lengyelországban
található város, melyben 4484-en laknak. A Malopolska, azaz Kis-Lengyelország
tartományba fekszik. Az első írásos emlékek 1234-ből erednek. A vidékre az
agrár és erdőgazdálkodás volt jellemző, de a ,,Lengyel út" meghatározó
kereskedelmi útvonal és a településen keresztül vezetett, összekötve Krakkót a
Magyar Királysággal, azon belül is Árva Vármegyével. A só mellett rézzel és
ólommal kereskedtek főként. Ez az útvonal nem csak gazdasági, de diplomáciai
összeköttetést is jelentett a két ország között. 1241-ben Magyarországhoz
hasonlóan itt is nagy pusztítást végeztek a betörő tatárok. Napjainkban a
mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás mellet főleg az idegenforgalom a város fő
profilja. A településen aktív közösségi élet van, amelyben nagy szerepet
játszik a hagyományőrző és ifjúsági programokat szervező Spidkovice nonprofit
kulturális szervezet.
![](https://7dedd91763.clvaw-cdnwnd.com/f0b8a0701b89b6c6cbf257155e0e21af/200000527-8e8458f85a/spytkowice.jpg?ph=7dedd91763)
Concello da Estrada (ESP)
1836-ban La Estrada csak egy szerény falucska volt, melyet fél tucat ház alkotott, egy kereszteződés mentén, amelyen keresztül a zarándokok Portugáliából és Terra de Montes-ból, valamint Cuntis és Caldas fürdőit keresték. Idővel ez a kis falu egyre fontosabbá vált a benne végzett gazdasági és kereskedelmi tranzakciók miatt, ekkor megváltoztatta a nevét, és Estrada néven vált ismertté, mint az út vagy út szinonimája.
![](https://7dedd91763.clvaw-cdnwnd.com/f0b8a0701b89b6c6cbf257155e0e21af/200000672-7426b75209/Escudo_de_A_Estrada.svg.png?ph=7dedd91763)
Kemence (HUN)
Kemence községgel 2020. augusztus 20-án kötöttünk testvértelepülési megállapodást.
A Börzsöny hegység egyik legszebb helyén fekvő kis falu Kemence. A települést festői környezet veszi körül. Az egész falu a Börzsöny oldalába simul, melyet a faluról elnevezett patak szel ketté, ami az Ipolyba torkollik.
A régészeti kutatások tanúsága szerint a terület már az őskorban lakott volt. A honfoglalást követően a területet a Hunt-Pázmány nemzetség kapta szolgálataiért.
A település nevét először egy 1156-os dézsmajegyzékben említik, mint esztergomi érsekség birtokát.
A mohácsi vész után a terület, átmeneti békés időszakoktól eltekintve, hadszíntérré válik. Ekkorra Kemence csaknem teljesen elnéptelenedik.
A török kiűzését követően a településre visszatér az élet, gyors népességnövekedés és gazdasági fellendülés kíséri. A község 1751 és 1793 között a Honti megyegyűlések színhelye volt, s ez a falu felvirágzásához vezetett. Az egyemeletes barokk megyeházát 1751-ben építtette fel Esterházy Imre prímás, mint földesúr és Koháry András, mint főispán. A fejlődő település a 18. században éli virágkorát.
A központi szerepet kapott települést 1770 nyarán II. József is felkeresi.
1806-ban a megyeházát tűz pusztítja. Ezt követően megyeszékhelynek Ipolyságot jelölik ki.
A Fő út mentén található barokk klasszicista homlokzata római katolikus templomot 1769-ben építették, de mivel fala bedől, 1810-ben új homlokzatot emeltek eléje. A 18. század végén építették meg az L-alakú római katolikus plébániát.
1984-ben a Fő út mentén egy jellegzetes felvidéki palócházban rendezték be a Tájházat, melyben minden fellelhető, ami a falu hagyományos paraszti háztartására jellemző volt.
![](https://7dedd91763.clvaw-cdnwnd.com/f0b8a0701b89b6c6cbf257155e0e21af/200001103-42d5242d55/kemence_c%C3%ADmere.jpg?ph=7dedd91763)